Nem sikerült összeakasztani a bajszokat Pátkán.

Ebben az évben első alkalommal került megrendezésre a harcsafogók országos bajnoksága, amelynek a Pátkai-víztározó adott otthont. Ez a kétfordulós verseny egyedülálló a maga nemében, hiszen a harcsák szerelmesei még sosem versenyezhettek hivatalosan, országos bajnokság keretein belül. A helyszín nem ismeretlen a harcsahorgászok körében, hiszen rengeteg kapitális példány akadt már itt horogra. A tó kiterjedése a vízállás függvényében meghaladhatja a 300 hektárt, ami óriási kihívások elé állítja az ide érkező horgászokat. A versenyszabályzat szerint partról történő dobással és csónakos behúzással is bejuttatható a szerelék, és minden megfogott harcsa, méretkorlátozás nélkül mérlegelésre kerül. A vírushelyzetre való tekintettel a sorsolás zártkörűen zajlott, melyet Haraszkó Csaba szakágfelelős végzett. Az erről készült felvételt a verseny kezdetének reggelén tekinthették meg a résztvevők, így a sorsolt szám ismeretében foglalták el a tó nyugati oldalán kialakított horgászhelyeiket. A versenypálya az 1–15-ig sorszámozott partszakaszon került kijelölésre, a vízben pedig minden szomszédos állás között kihelyezett világító dőlőbója jelezte a szektor szélét. A behúzás távolsága azonban nem került limitálásra, így volt olyan csapat, amelyik a partól 300 méteres távolságra lévő patakmedret is meghorgászta.

Nyolc páros adta le a nevezését a bajnokságra, de a januári versenykiíráskor még senki sem számított arra, ami április 14-én a versenyzőket fogadta. A délelőtti kezdéskor az időjárást orkánerejű szél, havazás és alig 1-2 Celsius-fokos hőmérséklet jellemezte, ami kétségkívül hatással volt a verseny kimenetlére. A drasztikus lehűlés és a szél természetesen még tovább hűtötte az amúgy is sekélynek mondható vizet. A szél által korbácsolt tarajos hullámok szinte lehetetlenné tették a meder feltérképezését és a szerelékek bejuttatását, ezért sok csapatnál csak órákkal a dudaszót követően kerületek be a csalik. Az első nap nem is tartogatott érdemleges történéseket, a pályán sokkal inkább a táborállítás, a felszerelés beélesítése volt a fő cél, és persze a csalik frissen tartása, annak érdekében, hogy azokat a legkifinomultabb technikával kínálják majd fel a harcsák számára. 

Az első éjszaka folyamán az égnek meredező botok közül csak néhányon jelentkezett valódi kapás, bár mindössze két csapat, az 1-es álláson horgászó Catfish Fighters Team (Bendzsák Mihály, Pokoraczki Adrián) egy 8,9 kilós, valamint a SZTRÁDA RÁDIÓ YUKI HUNGARY (Mocsári Tamás László, Takács Tibor) egy 3,8 kg súlyú példányt mutatott be mérlegelésre. A többi helyen csupán a csalik elvesztéséről számoltak be a versenyzők, de ennek ellenére is bizakodva várta mindenki a folytatást. 

A markáns hidegfront nem engedett a szorításából. Nappal továbbra is viharos szél tombolt, éjszaka pedig a fagypont alatti hőmérséklet eléggé megtépázta a versenyzők kitartását. A Catfish Fighters Team egy újabb 5,3 kilós halával már nem volt több mérlegelni való a verseny során. Az utolsó reggelen vékony jéghártya fedte a part menti szélvédett vízfelületet és a felkínált csalihal, nadály vagy harmatgiliszta-csokor sem keltette fel a harcsák érdeklődését. Az eredményhirdetés röviddel a verseny lefújása után lezajlott, amelyen csak az első két helyezett páros vett részt. A kedvezőtlen időjárás okozta eredmény nem szegte kedvét a profi harcsásoknak, hiszen már a júniusi döntőt tervezgették, ami a harcsáiról méltán elhíresült Leveleki-víztározón kerül megrendezésre. Remélhetőleg, akkor majd az égiek és a harcsák is kegyeikbe fogadják a mezőnyt.

I._HARCSAFOGÓ_OB_PÁTKA_-_23.jpg