Lassan véget ér ez az emlékezetes év, de még előtte újra itt a fenyőillatú Szenteste, a most még szűkebb családi körben, még csendesebben eltöltendő karácsony. Most kicsit megállva megpihenhetünk szeretteink körében és a szeretetükből erőt is gyűjthetünk a következő évhez, a ránk váró újabb kihívásokhoz. Igen, hamarosan egy rendkívüli esztendőt is zárunk, egy olyan évet, melyet számunkra a kétségek és a lehetőségek is jól jellemeztek.

 

A több hullámban, alattomosan támadó világjárvány kétségessé tette a jól-rosszul, de már megszokott életformánkat, legyen szó a családról, a munkáról, vagy éppen a túl kevés szabadidő eltöltéséről. Kétségessé vált, hogy legfontosabb kincsünk, az egészségünk megmarad-e, közben még jobban aggódnunk kellett és kell szeretteinkért. Az egyre jobban ritkuló, el-elmaradó személyes találkozások, közösségi események fényében sokak számára kétségessé vált akár egy-egy emberi kapcsolat, vagy akár a közös tevékenység jövője is. Az viszont nem kétséges, hogy meg kellett tanulnunk átértékelni bizonyos dolgokat, így újra értékessé vált a szabad, korlátozások nélküli szabadidő, egy-egy kézfogás, baráti érintés, s maga a maszk nélküli emberi arc, azon az őszinte érzelmek látványa is. Erről szól ma az ünnep, a mi szeretett ünnepünk. Ha ma mindannyian egészségben együtt vagyunk, akkor a legnagyobb ajándék már a miénk.

Az év vége felé közeledve újra átgondolhatjuk, hogy milyen volt az idei esztendő, hogyan tudtunk e nem várt, új helyzetben megfelelni a családunknak, a munkánknak, a közösségünknek s önmagunknak is. Az új helyzet azonban új lehetőségeket is jelentett, mert valahogyan - jól, vagy rosszul -, de mindenkinek válaszolni kellett a hirtelen jött kihívásokra. A családi élet újratervezése, az otthoni munkavégzés, tanulás feltételeinek megteremtése, a szűkülő mozgási és szabadidős lehetőségek hatékonyabb kihasználása lassan, de biztosan átalakította az életünket, de a közösségünk életét, tetteit is. A járványkezelés mellett így feltétlen prioritást kapott a munkahelyek megőrzése, a gazdaságot ért károk csökkentése, a mindennapi élet, a családok segítése is.

Mi történt eközben velünk, horgászokkal az elmúlt egy év alatt? Rendkívüli növekménnyel több, mint 700.000 fősre duzzadt Magyarország legnagyobb közössége. Több, mint 20%-kal növekedett az ágazati forgalom, a horgászpiac. Több, mint 1100 tonnával több hal került a magyar vizekbe. Több százezerrel növekedett a horgászattal eltöltött napok száma. Véletlen? Ellentmondás? Koránt sem az. Így közösen, megdolgoztunk érte. Magyarországon - ha korlátozásokkal is -, egész évben lehetett horgászni, s a horgászok felelős módon végig alkalmazkodtak a horgászszövetségi járványügyi tájékoztatókban megfogalmazott kérésekhez, elvárásokhoz is. Sokan visszataláltak a természetbe, újra elkezdve a valamikor elmaradt, de az emlékekben kedves horgászatot. Sokan most szemelték ki maguknak ezt a tevékenységet, mert látták a szépülő vízpartokat, a gyarapodó halállományt. A központi támogatású, soha nem látott mértékű halasítási program kiváló ütemérzékkel sok ember munkahelyét mentette meg és jóval több embernek élményt, feltöltődést adott. Van tehát remény. Ez a válságban, veszélyben nem várt ajándék számunkra akkor lesz az igazi, ha a jövőben is tudunk majd mit kezdeni vele.

A jövőt illetően még ma is kétségek gyötörnek minket, de talán látszik már a vége. A szabadulás, a szabadság újraértelmezett élménye. Igen, az igazi áldás akkor jön el, ha visszatérhetünk a megszokott kerékvágásba, de közben mégis tanulunk az elmúlt év történéseiből és így ismét kihasználjuk majd az új lehetőségeket, közben újraértékeljük az emberi kapcsolatokat. Maga a MOHOSZ megerősödve, új, jogszabályi felhatalmazáson alapuló közfeladatokkal, a horgász ügyvitel elektronizációjának eddigi legnagyobb lépésével, sok-sok jelentős horgászszervezeti támogatási programmal, világbajnokságok elnyert rendezésével lép tovább a következő évbe. A horgászszervezetekkel együtt értük el az eddigi sikereket, de együtt érzékeltük és szenvedtük meg a sokszor nem várt és nem kért mindennapi nehézségeket is.

Tisztelt Horgásztársak, kedves Partnereink!

„Ha egészség van, minden van” - szól a régi mondás. Újra formálódó jövőnk az új generációk jövője is, túl a vizeken, a vízpartokon. Önök azok, akik mindennapi - s nem csak a horgászattal összefüggő - tevékenységükkel sokszor sokkal többet tettek közös céljaink elérése érdekében, mint azt elsőre gondolnák, így szeretnénk megköszönni minden horgásztársunk együttműködését. Külön is köszönjük valamennyi horgászvezető, halőr, ügyviteli és halgazdálkodási munkatárs, szolgáltató és szervező kitartó munkáját és segítségét a horgászbarát halgazdálkodás és a horgászattal összefüggő szolgáltatások napi, sokszor rendkívüli keretek közötti megvalósítása érdekében. Köszönettel tartozunk még mindazoknak, akik segítik a tevékenységünket, így a törvényalkotók, a kormányzati, hatósági, önkormányzati szervek vezetői és munkatársai segítő támogatása és közreműködése mindig sokat jelent nekünk.

Zárszóként mit is kívánhatnánk 2021-re a horgászoknak, partnereinknek és családjaiknak? Hitet, bizalmat, biztonságot és főleg egészséget. A család szeretetét, sok szabadidőt, benne a horgászoknak a vízpart illatát és a halfogás kegyelmi állapotát. Együtt, összefogva már oly sokszor sikerült és újra sikerülni fog. A MOHOSZ valamennyi tisztségviselője és munkatársa nevében Áldott Karácsonyt és egészségben, szeretetben és szabadidős élményekben gazdag Boldog Új Évet kívánunk mindenkinek!

 

   Dr. Szűcs Lajos
elnök
   Dr. Dérer István
elnökhelyettes,
OHSZK főigazgató
 
Bokor Károly
alelnök
 Fesztóry Sándor
alelnök
 Láda Gáspár
alelnök
Puskás Norbert
alelnök

Szári Zsolt
elnökségi tag