Az utóbbi években később érkezik és el is húzódik az egyre enyhébbnek mondható tél. Bár idén a hőmérő higanyszála egyes területeken szokatlanul mélyre kúszott, azért nem ez a jellemző. Az évszakváltások ritmustalanságát követi a szintén robbanásszerű hirtelenséggel beköszönő jó idő, ami már márciusban okozhat kellemes, melengető nappalokat. A hideg hónapok után a talajban, avarban, korhadt fák mélyén szunnyadó peték, lárvák és bábok alig várják, hogy felkelhessenek téli álmukból. Nem különben a halak, amiknek az előbb említettek majd élelmet jelentenek, ahogy a vízbe vagy a víz közelébe kerülnek. A biológiai körforgásnak ez az apró részlete határozta meg a jelenlegi domolykózásunk sikerességét.

A kora délelőtti órákban érkezünk meg Ádámmal a Sió-csatorna partjára. Eldugott, kevésbé látogatott helyek reményében leparkolunk egy félreeső földút végén, majd innen kezdjük meg a napi cserkelést. Az éjjeli hűvös, nyirkos levegő ilyenkor átáztatja a tájat, amit a nappali felmelegedés rögtön sártengerré varázsol. Figyelni kell, főleg a meredek agyagos partokon, hogy hová lépünk. A tavaszi kopasz fák és bokrok mellett még csak néhol zöldellik a parti növényvilág, látszik, ahogy minden nap egyre inkább beindul az élet. Jó érzéssel, mély lélegzettel szívom tele a tüdőmet friss levegővel és optimistán nézek a kristálytiszta vízbe. Hátha észreveszek néhány domolykót, hiszen értük jöttünk. A téli hónapokban a domolykók fő táplálékát a kisebb-nagyobb halak jelentik, ezért hasonló wobblerekkel, apró körforgó- és támolygó villantókkal készültem. Jó néhány évvel ezelőtt, egy kis baranyai vízen rendszeresen pergettem domolykóra az év elején. Óhatatlanul eszembe jut, mekkora szerepe volt már akkor és ott a hely­ismeretnek, amit az ismételt, alkalmanként több kilométernyi gyaloglásoknak köszönhetek. A szabályozatlan, keskeny érben a víz mozgása szépen kialakította a kis kanyarokat, azok alatt pedig az alámosott partokat, máshol medereséseket és kiszélesedő gödrösöket. Kiváló, félkarnyi domolykókat rejtegettek ezek a pontok télvíz idején (is).

A cikk folytatása a Magyar Horgász márciusi számában olvasható!