Cikkek

Az utóbbi években később érkezik és el is húzódik az egyre enyhébbnek mondható tél. Bár idén a hőmérő higanyszála egyes területeken szokatlanul mélyre kúszott, azért nem ez a jellemző. Az évszakváltások ritmustalanságát követi a szintén robbanásszerű hirtelenséggel beköszönő jó idő, ami már márciusban okozhat kellemes, melengető nappalokat. A hideg hónapok után a talajban, avarban, korhadt fák mélyén szunnyadó peték, lárvák és bábok alig várják, hogy felkelhessenek téli álmukból. Nem különben a halak, amiknek az előbb említettek majd élelmet jelentenek, ahogy a vízbe vagy a víz közelébe kerülnek. A biológiai körforgásnak ez az apró részlete határozta meg a jelenlegi domolykózásunk sikerességét.

 A pergetőhorgászok számára márciusban csak néhány halfaj horgászata megengedett, ebből kettőnek az útjai gyakran kereszteződnek. A jász még indít egy táplálkozási rohamot az ívás előtt, és a harcsák is kedvelik a méretes táplálékhalak összeállását.

Egyre terjed Magyarországon a pisztrángsügér horgászata – azaz csak terjedne, de telepítése, idegenhonos lévén, tilos. Szenvedélyes pisztrángsügér-specialisták és „közrendű” ragadozóhal-horgászok is úgy vélik, hogy időszerű lenne a telepítést tiltó rendelkezést felülvizsgálni.

Kisorsoltuk a szerencsés nyerteseket, az alábbiakban a névsor:

Ma már egy horgász előtt sem ismeretlen a nagy kárókatona (Phalacrocorax carbo) okozta felbecsülhetetlen kártétel vizeink halállományában. A Balaton térségében mintegy hétszáz nagykárókatona-pár fészkel a Kis-Balatonon, a Nagy-Berekben, valamint a Várpalota külterületén ismert költőhelyeken. Számuk az utóbbi években kis mértékben csökkent, ami az egész éven át tartó gyérítő vadászatuknak tudható be.

A kapitális süllők horogra kerítése sosem volt gyerekjáték a Dunán. A múlt év végi hajrát azonban további kedvezőtlen körülmények is nehezítették. Az egyik a szinte egész ősszel kitartó magas vízállás, a másik az esti-éjszakai kijárási tilalom. Arról nem is beszélve, hogy szabadidőnek is igencsak híján voltam. Abból kellett főzni tehát, ami van, és reménykedni, hogy a víz előbb-utóbb meghálálja az erőfeszítéseimet.