Sokszemközt a tavalyi horgászév összesített fogási és telepítési adatairól
A megszokott módon, már a hatodik alkalommal vesszük górcső alá a mögöttünk lévő horgászév telepítési és fogási eredményeit, amelyet metaforikusan vetésként és aratásként szoktunk jellemezni. Persze a vetés itt is az aratás előtt értelmezendő, egyes halfajoknál, korosztályoknál akár több évvel is. A 2023. évet a remény évének neveztem, most az elmúlt esztendőt – némi túlzással – elnevezhetjük a nyugalom évének, hiszen az időjárás és a vízállás tekintetében éves és országos léptékben jóval több volt a pozitív, mint a negatív esemény, különösen a közelmúlt aszályos éveihez viszonyítva. Általában volt víz, volt horgász, volt hal. Kell-e ennél több? Horgászként is állíthatom, hogy ha a fenti feltételek fogási biztonsággal párosulnak, akkor már elégedettek lehetünk. E sorok írásakor azonban az idei évre sajnos ismét száraz, csapadékmentes nyár körvonalazódik, ezért újra fel kell készülnünk egy aszályos, a halgazdálkodás szempontjából kedvezőtlen időszakra – talán ezért még jobban védhető a 2024. évet jellemző minősítés. De térjünk vissza a tavalyi évhez! Emlékezzünk rá, hogy a kiadott – akkor még egységes – állami horgászokmányhoz kapcsolódó fogási napló átesett egy – remélhetőleg utolsó – ráncfelvarráson, melynek következtében a naplók vezetése még átláthatóbbá vált, egyben tovább javítva a fogási statisztikák pontosságát. Reményeim szerint ez a pontosság idővel még tovább növekszik az idén februárban bevezetett e-napló segítségével. Az e-napló léte egy újabb mérföldkő a horgászatot érintő teljes digitalizáció elérésének rögös útján, de azt bizton állíthatom, hogy a jövőt ezek a lépések teszik teljessé. Továbbra is elhivatottak vagyunk annak célnak az elérése érdekében, hogy a horgász otthonról, akár egy kényelmes fotelban ülve, minden horgászathoz szükséges adminisztrációt el tudjon végezni. Nem sokat változott viszont a helyzet a horgászok halakkal kapcsolatos közgondolkodásában. Így változatlanul a ponty a horgászat fő célhala, amely nem „csak” a fogásokban, hanem az állománypótlási számokban is visszatükröződik. A horgászszövetség véleménye alapján hosszabb távon az ideális telepítési szerkezet 75% pontyhányad mellett 15% keszegféle (benne a compóval, esetleg a széles kárásszal), valamint 10% ragadozó, kecsege, illetve márna. A jelen célkitűzése ugyanezen kategóriák szerint a 85%-10%-5% arány elérése. A MOHOSZ már megtette ezirányban a szükséges lépéseket, így a 2020 óta futó „standard és preferált őshonos halfajok telepítése, visszatelepítése” címet viselő pályázatának előírásai okán sikerült elérnie, hogy az ezen forrásból támogatott kihelyezések átlagosan „csak” 66% pontyarányt képviselnek. Úgy gondolom, elérkezett az idő, hogy a teljes, horgász-halgazdálkodási-haltermelési ágazaton belül a szakma képviselői közösen vállaljanak felelősséget és a jövő kihívásaira együtt válaszolva, egymást partnerként segítve egy sokszínűbb halfauna létrehozásában legyenek érdekeltek!
Kezdjünk is bele, nézzük a tényeket! Magyarországon jelenleg az alábbi módokon lehetséges legális halelvitel a természetes vizekből, mint halgazdálkodási vízterületekből:
1. Horgászfogás (= fogási naplókban rögzített halelvitel, a statisztikában a termelő tógazdaságokban, mint nem nyilvántartott halgazdálkodási vízterületeken horgásztatással értékesített hal mennyisége nélkül)
2. Horgászversenyek szelekciós fogása (2020-tól gyűjtött adat, célzott OHSZK horgászszervezeti és hivatalos versenyszervezői adatbekérés alapján)
3. Rekreációs halászfogás (NÉBIH gyűjtés és adatszolgáltatás alapján)
4. Ökológiai célú, szelektív halászat (NÉBIH gyűjtés és adatszolgáltatás, illetve 2022-től célzott OHSZK horgászszervezeti adatbekérés alapján)
5. Halászati engedélyes halfogás továbbnevelésre (NÉBIH gyűjtés és adatszolgáltatás alapján)
6. Bemutató halászat (eseti gyűjtés és adatszolgáltatás alapján)
Ezek közül az 1-2. pontok szerinti adatokért, azok begyűjtéséért döntően a MOHOSZ, a 3-6. pontok szerintiekért pedig a NÉBIH felelős. A horgászszövetségnek és valamennyi horgászszervezetnek elemi érdeke az, hogy a kifogott halak mennyisége a lehető legpontosabban álljon rendelkezésre, hiszen – többek között – ezen adatok pontos ismerete alapozza meg a horgászat eredményességéről szóló szervezeti és társadalmi kommunikációt, valamint a haltelepítésekre irányuló OHSZK támogatások szakmai elveit is. A tavaly még csak célként említett e-fogási napló bevezetése 2025. február 1-jétől kezdődően valóra vált, így elindult az a régóta óhajtott folyamat, hogy a vizeken történ fogások akár „real-time” láthatóvá váljanak és a horgász is faj- és gyűjtőkategóriánként rendszerezve kereshesse vissza a fogásait. Természetesen ezzel a munka még nincs elvégezve, mert a fejlődés érdekében mindig érdemes új célokat kitűzni és azokat megvalósítani. A következő cél most az, hogy minél több horgász számára tegyük vonzóvá a HORGÁSZ applikáció használatát, ezen keresztül az e-napló vezetését. Ha ez kellő számban megvalósul, akkor a fogások napra kész monitorozásán keresztül jelentősen javítani tudjuk majd a telepítések és az ellenőrzések hatékonyságát, továbbá automatizáltan állíthatjuk elő a lehető legpontosabb fogási statisztikákat. Tudom, e cél eléréséhez további évek szükségesek... Térjünk vissza a jelenbe, ahol az aktuális adatokat fő szabályként a korábban is alkalmazott hároméves időszaki visszatekintéssel tesszük ismét közzé.
A feldolgozott adatok közül a mindenkori legnagyobb hányad a horgászfogás, ami természetesen nem a megfogott (lsd. még: C&R), hanem a vízpartól elvitt (kifogott) halakat takarja. A 2024. évi 4 614 tonnás horgászfogás örvendetes módon, ha csak kismértékben is, de 2,8%-kal meghaladta az előző évi eredményt (2023: 4488 tonna, 2024/2023: +2,8%; 2022: 4478 tonna, 2023/2022: +0,2%; 2021: 4607 tonna, 2022/2021: -2,8%). A fogások immár a negyedik éve minimális határokon belül változnak függetlenül attól, hogy az adott év a horgászat szempontjából kedvezően vagy kedvezőtlenül alakult. Ezek ismeretében óvatosan kijelenthető, hogy a horgászok halelviteli szokásai állandósulni látszanak és így a MOHOSZ által is támogatott gasztronómiai célú („konyhára történő”) horgászat és az élményhorgászat („catch and release” gondolkodás) egyensúlyba kerülése kezd körvonalazódni.
A horgászok által 2024-ben leadott állami horgászjegyes fogási naplók 97%-ának adatai határidőben rögzítésre kerültek a HORINFO szakrendszerünkben (2023: 98%; 2022: 96%; 2021: 96%) mely szám az összes kiadott fogási napló 88%-a (2023: 87%; 2022: 86%; 2021: 89%). Ahogyan 2023-ban, úgy 2024-ben is főképpen a gyermekek és külföldi (nem egyesületi tag) horgászok által le nem adott naplók okozták a különbséget, amely szabályozási változás nélkül az elkövetkezendő években sem lesz másképpen. Nem győzöm eleget hangsúlyozni annak fontosságát, hogy a fogási naplók határidőben leadásra és feldolgozásra kerüljenek, mert a jövőben egy adott vízterület esetében egyre jobban a horgásznapok, valamint a telepítések és a fogások tükrözésén fog alapulni a legtöbb közfeladat-ellátási alapú MOHOSZ támogatási pályázat is. A trend továbbra sem változott a tekintetben, hogy a fogási naplók 22%-ában 2024-ben sem nem rögzítettek horgászattal eltöltött napokat és összességében 53% nem tartalmazott elviteli horgászfogást sem. A MOHOSZ OHSZK és a Horgászjegy Kft. által kidolgozott, a „0”-ás fogási naplók célzott ellenőrzéseinek végrehajtása során sajnos kiütközött, hogy ezeknek a naplóknak egy része bizony tartalmazott fogást és horgásznapokat is, így nem tehetünk mást, mint a célzott ellenőrzések folytatását, kiterjesztését, a további adatpontosítások érdekében. Ami a kistestvér, azaz a turista állami horgászjegy kiadását, ezzel együtt a kiadott fogási naplók adatainak rögzítését illeti, elmondható, hogy a 2024-ben értékesített 15.933 darab turista állami horgászjegyes fogási naplójából kinyert adatok arról tanúskodnak, hogy az összes „turista” horgászfogás az összes horgászfogás 0,20%-át tette ki (2023: 0,22%; 2022: 0,19%; 2021: 0,22%).
2024-ben a horgászok által rögzített horgásznapok száma 7.494.081 volt, így e mutató összesen 1,7 %-kal növekedett (2023: 7.368.094, 2024/23: +1,7%; 2022: 7.396.436, 2023/22: -0,4%; 2021: 7.256.256, 2022/21: +1,9%). A növekedés önmagában nem mondható soknak, de figyelemre méltó viszont, hogy az elmúlt három évben éppen 2024-ben horgásztak legtöbbet az emberek. A horgászlétszám hozzávetőlegesen 1,3%-kal emelkedett 2023 óta, ez a szám nagyjából leköveti a horgásznapok számának növekedését. 2024-ben nem történt az alapokmányok árában változás, a területi jegyárak általában csak minimálisan – több helyen pedig egyáltalán nem – emelkedtek, ami szintén oka lehetett az említett fejlődésnek. Érdemes e ponton újra rögzíteni, hogy az alkalmi horgászok és a tényleges horgásznapok száma a valóságban ennél is magasabb és az adatfelvételi és egyéb statisztikai hiányosságokat nem lehet, nem szabad egyedül a magán horgásztavak „nyakába varrni”. Felmerül a kérdés, hogy mekkora tartalék lehet még a horgászlétszámban? Ha figyelembe vesszük, hogy évek óta a csúcsot a COVID világjárvány utolsó évének 560.000 főben megállapított létszáma jelenti függetlenül attól, hogy volt-e árváltozás a horgászokmányokban vagy sem, akkor álláspontom szerint az aktív horgászok (állami horgászjegyet váltók) létszámának jelenleg elérhető maximumát 600.000 fő körülire teszem. A MOHOSZ az e-napló kifejlesztésével ennek a jelenléti mutatónak is a lehető legpontosabb monitorozását is célul tűzte ki. Az e-napló segítségével már vízterületre lebontva lehet majd a horgászattal eltöltött napokat vizsgálni, ezért mindamellett, hogy egyszerűbbé vált a naplóvezetés, az a halgazdálkodónak is jóval precízebb adatokat szolgáltathat. A digitalizációval a halgazdálkodás, benne a telepítések és a támogatások jobb tervezhetőségét, ezen keresztül pedig a horgászok nagyobb fokú elégedettségét is elérhetjük, ezért mindenkitől kérem, hogy aki teheti a jövőben éljen a HORGÁSZ applikáció nyújtotta előnyökkel, és válassza az e-napló vezetését!
A továbbiakban a hagyományos módon, ismét az abszolút sorrend (a kimutatott összes, horgászfogással történő elvitel) szerint ismertetjük a fogásokat.
A 2024. év sem tartogatott meglepetést, így újra a ponty végzett az első helyen a fogható halfajok rangsorában. A kifogott 2965 tonna mintegy 64% részesedéssel járult hozzá az összes fogáshoz (2023: 2841 tonna/63%; 2022: 2980 tonna/67%; 2021: 3152 tonna/68%). 2023-hoz viszonyítva a fogás 4,3%-os növekedést mutatott, ami hosszú idő után pozitív ívű változást eredményezett. Elképzelhető, hogy a 2023-ban megvalósult rekord kihelyezés (4920 tonna) 2024-ben éreztette legjobban a hatását és ennek köszönhetően emelkedett a pontyelvitel az előző évihez képest. Közrejátszhatott még a horgászattal eltöltött napok számának a növekedése is, de ez a tény – ahogyan a későbbiekben látni fogjuk – igaz lehet több faj fogásának emelkedésére is. Viszont ez a változás nem akkora mértékű, hogy messzemenő következtetéseket vonjunk le az eredményekből vagy éppen megdönthetetlen változáskövetési válaszként értelmezzük az egyébként örömteli növekedést. Amire továbbra sincs tényszerű magyarázat, az telepítések és a fogások közötti jelentős különbözet, és akkor a természetes állománygyarapodásról még nem is beszéltem…
Megőrizték második helyüket a keszegfélék annak ellenére is, hogy a tavalyi 408 tonnás összes fogásuk 4,7%-kal volt kevesebb, mint 2023-ban (2023: 440 tonna 2024/23: -4,7%; 2022: 274 tonna, 2023/2022: 60,5%; 2021: 272 tonna, 2022/2021: 1%). A most kimutatott 4,7%-os csökkenés csak a keszegfélékre vonatkozik. Az igazság az, ha 2023-ról idevesszük az „egyéb őshonos halfajokat”, akkor némileg nagyobb e trend aránya (-7,3%). A bevezetőben említett fogási napló vezetési egyszerűsítés ezt a kategóriát is érintette, mivel korábban ezt a kategóriát az egyéb őshonos halfajok kategóriával összevonva értékeltük, amely 2024-ben kivezetésre került, így a korábban az ebbe a gyűjtőkategóriába tartozó halfajok most már egyértelműen a keszegféléket „erősítik”. Ha számszakilag most negatív is a változás, ettől függetlenül mindenképpen elmondható, hogy jelenleg a hazai vizeink többségének egyértelműen erősödő keszegállománya van, amely jelentős részben az okszerű telepítéseknek és a MOHOSZ e fajok pótlását ösztönző pályázatainak tudható be.
Szintén tartja előző évi harmadik pozícióját az ezüstkárász (233 tonna) és vele az ebben a kategóriában szereplő „egyéb idegenhonos halfajok” (a naplóbeírásban nem azonosított fajok, 24 tonna) összes mennyisége, amely együtt 257 tonnát tett ki (2023: 278,5 tonna, 2024/23: -7,7%; 2022: 349 tonna, 2023/22: -20%; 2021: 361 tonna, 2022/21: -3,5%). A számokat részleteiben vizsgálva azt látjuk, hogy az ezüstkárásznak a kifogott mennyisége szinte alig észrevehetően, 0,3%-kal nőtt, de inkább stagnált, míg az „egyéb idegenhonos halfajok” fogása 47,9%-kal tovább csökkent. Ezek a számok azt mutatják, hogy a horgászok egyre tudatosabban vezetik a fogási naplójukat, és az ezüstkárász fogásokat a megfelelő rubrikába rögzítik. Óvatosan az is leírható, hogy az elmúlt évek trendjét elemezve a fogási adatok nem mutatják a faj inváziós térhódítását sem…
Ha az amur fogását nézzük, akkor az előzmények okán akár előre oda lehetett volna ítélni számára a negyedik helyet. A 225,5 tonna összfogása 3,5%-kal csökkent ugyan (2023: 234 tonna, 2024/23: -3,5%; 2022: 238 tonna, 2023/22: -1,8%; 2021: 236 tonna, 2022/21: +0,9%), de továbbra is igaz az, hogy az egyik kedvelt célhala maradt a horgásztársadalomnak. Ismételten kijelenthető, hogy fogási eredménye igazából évek óta stagnál – ezzel is bizonyítva, hogy nem emelkedik a telepítése és nincs (érdemi) természetes szaporulata –, viszont egyre inkább kezd „konfliktusfajjá” válni. A horgászok szeretik, azonban a természetvédők részben vélt, részben valós indokok alapján egyre inkább kizárólagosan ellenségként kezelik. A horgászszövetség továbbra is fenntartja azt a véleményét, hogy egyes zárt vizekben vagy csatornakarbantartás céljából egyes lezárt szakaszokon „van helye a nap alatt”, miként ezt a szomszédos olasz, szlovák vagy román példák is bizonyítják.
Nincs új a nap alatt ragadozó fronton sem. A csoport legkedveltebb halfaja ismét a harcsa lett, ami összetettben az előző év ötödik helyét ismételte meg. Annak ellenére sem sikerült (még) az előzés, hogy 9,5%-kal többet vittek haza belőle és az így összesen kifogott 220 tonnával, ha kevéssel is, de lemaradt a negyedik helyről (2023: 201 tonna, 2024/23: +9,5%; 2022: 237 tonna, 2023/22: -15%; 2021: 194 tonna, 2022/21: +21,8%; 2020: 216 tonna, 2021/20: -10,0%). A tavalyi évben – tekintettel a tilalmi korlátozási változásokra is – átmeneti visszaesésben reménykedtem, mely reményem beigazolódott. Kíváncsian várom a következő évet, mert az éghajlatváltozás egyik nyertes fajáról beszélünk.
A süllő 172 tonnával megőrizte a hatodik helyezését, és ez a fogási mennyiség 4,6%-kal haladta meg az előző évit (2023: 164,5 tonna, 2024/23: +4,6%; 2022: 163 tonna, 2023/22: +0,8%; 2021: 162 tonna, 2022/21: +1,0%). Most egyre inkább úgy tűnik, hogy a jelentős telepítéseknek is köszönhetően stabilizálódik a hazai állománya, sőt a fogása évek óta pozitív irányba mozdul el a megelőző évekhez képest. Ahogyan a keszegfélék fogásánál megállapítottam, úgy itt is megálja a helyét az a következtetés, hogy egy faj okszerű telepítésének és kapcsoltan a MOHOSZ anyagi ösztönzésének mindig van kézzel (horgászbottal) fogható eredménye. Sajnos az áhított jó vizes időszakok egyre inkább elkerülik a Kárpát-medencét, ezért a süllőállomány mesterséges fenntartása is egyre jobban a halgazdálkodókra hárul. Az ágazat pozitív hozzáállását tapasztalva azonban joggal reménykedünk benne, hogy az értékes süllő továbbra is jelentős szerepet tud betölteni majd a horgászfogásokban.
A busák (döntően fehér busa, illetve hibridek) 141,5 tonnás kimutatott fogása (2023: 115,5 tonna, 2024/23: +22,3%; 2022: 46 tonna, 2023/22: +152,5%; 2021: 47 tonna, 2022/21: -2,8%) ugyan még mindig a 7. helyen tartotta a fajokat, de egyre inkább zárulni látszik az olló a hatodik süllő és a busák között. A fogási napló vezetésének egyértelműbbé tétele miatt a zsákmányolt busa mennyisége is egyre inkább közelít a valósághoz, mivel évek óta erősödik a célzott horgászata, és az is kijelenthető, hogy a horgászcikk-kereskedelem jelenleg az egyik legnagyobb lehetőséget paradox módon pont a busa fajok eredményes horgászatában látja. A fogási adatsorokat böngészve nem túl rózsás jövőkép tárul elénk, mert a prognózis alapján – a hasonló problémával küzdő országok mindegyikéhez hasonlóan – néhány éven belül legalább két helyezési számmal fog javulni ezeknek a fajoknak a listán elfoglalt pozíciója. A jelenlegi, számos esetben jó példát jelentő ökológiai tevékenységek további támogatása mellett érdemes tovább dolgozni azon, hogy mielőbb megkezdődhessen a busák egész országot átfogó, készenléti jellegű, transzparens szelekciós halászata. Azt is látni kell, hogy nem szabad ámítani azzal magunkat, hogy mindez mindent megoldhat, mert a faj terjedésére a tartós és hatékony szakmai megoldást még sehol sem tudták felmutatni a világon.
Hogy mi történt a csuka esetében, nos azt valójában nem tudom. A klímaváltozás eddigi legnagyobb vesztese 44,3%-os, kiemelkedő fogási növekményt produkálva gond nélkül őrizte meg nyolcadik helyét. 97,5 tonna összes fogása az elmúlt 3 év legkiemelkedőbb eredménye (2023: 67,5 tonna, 2024/23: +44,3%; 2022: 80 tonna, 2023/22: -15,6%; 2021: 81 tonna, 2022/21: -0,5%). Reméljük, hogy nem „hattyúdalról” van szó, hanem a természetes szaporulat, az állománypótlások és akár az alkalmazkodás egyfajta mátrixa hozott eredményt. Bizakodjunk együtt, de továbbra is az a kérésem, hogy ahol lehetőség mutatkozik rá és akinek lehetősége is van, az tegyen meg mindent a faj jövője érdekében.
A törpeharcsák (a gyűjtőfogalom ellenére a gyakorlatban már szinte kizárólag a fekete törpeharcsáról van szó) 2023-ban kerültek be az „elitet” jelentő 10 halfaj közé és úgy tűnik jelenlegi kilencedik helyezésükkel itt is ragadnak. Bizakodásra adhat okot viszont, hogy a 44,3 tonnás fogásuk nem sokkal haladta meg a 2023. évben elért fogási mennyiségüket (2023: 44,3 tonna, 2024/23: +0,2%; 2022: 26 tonna, 2023/22: +72,9%; 2021: 28 tonna, 2022/21: -9,6%). Tisztában vagyok azzal is, hogy a törpeharcsafogásokról nem minden esetben tanúskodik a fogási napló, de véleményem szerint az egyéb idegenhonos halfajként beírt 24 tonna sem bír már túl sok tartalékkal. Ismerve és tudva a faj „népszerűségét” a horgászok körében, továbbá látva az intenzíven szelektált vizek tendenciáit, az elkövetkezendő években nem számolok jelentős áttöréssel a fogásuk tekintetében.
A balin személyében új top 10-est köszönthetünk 2024-ben, igaz 2022-ben volt már ennél előkelőbb helyen is. Az akkori kilencedik pozíciójukat megismételni nem tudták ugyan, de 42 tonnás (2023: 39 tonna, 2024/23: +6,8%; 2022: 33 tonna, 2023/22: +18%; 2021: 37 tonna, 2022/21: -11,8%) fogásuk a tizedik helyre most is elegendőnek bizonyult. A balin egy jó megmaradási eréllyel rendelkező halfaj, amely miatt telepítésük sikeres és egyre inkább elterjedt, állományuk ennek következtében stabilizálhatónak tűnik. A faj sportértéke kiemelkedő, ám emellett húsa meglehetősen szálkás, ámde ízletes. Vélhetőleg ezen, itt ismertetett tényezők miatt növekszik évről-évre a fogása, melyben még van tartalék is.
A kép mindig a „tízes” listából kicsúszók ismertetésével válik teljessé. Ezért most következzenek ezek a fajok, akik azért horgászszemmel nézve korántsem a futottak még kategória tagjai. A 2023-ban tizedik helyezett márna 2024-ben kikerült az első 10-ből, és tizenegyedikként végzett. A korábbi években felfutni látszott az állománya, de ez a tavalyi évben igen jelentős és nem várt visszaesést produkált. 21 tonnás fogása (2023: 44,3 tonna, 2024/23: -53%; 2022: 32 tonna, 2023/22: +37,4%; 2021: 20 tonna, 2022/21: +64,9%) jelentősen, mintegy 53%-kal maradt el az előző évitől. 2023-ban a Duna adta az összes márnafogás 76%-át, ez 2024-ben, ha kicsivel is, de 50% alá csökkent. Ismerve a Duna vízállásait, itt biztosan van ok-okozati összefüggés. Ezen túl még maximum remélhető, hogy nem az előző évek kiugró fogása okozta a fogás csökkenését, hanem a faj kíméletével kapcsolatos horgász gondolkodás pozitív irányú változása. Mindenesetre kíváncsian várhatjuk majd a 2025-ös adatokat...
Nem mozdult el a tizenkettedik helyről a kősüllő fogása annak ellenére sem, hogy örömteli módon 11,5 tonna (2023: 9 tonna, 2024/23: +29,3%; 2022: 10,5 tonna, 2023/22: -14,3%; 2021: 7,5 tonna, 2022/21: +40,4%) elvitelt produkált. A kárókatona-problémával is erősen érintett kősüllő tekintetében számomra meglepő a tavalyi év erősebb, sőt az elmúlt éveket tekintve rekord fogása. Az azonban örömteli lenne, ha bebizonyosodik az, hogy állománya nagyrészt „önerőből” is képes a folyamatos megújulásra. Meggyőződésem, hogy a faj szaporítását, telepítését és védelmét erősen támogatni kell!
A következő négy halfaj mindegyike nagyszerű horgászélményeket kínál, azonban – jelentőségüket nem csökkentve – csupán távirati stílusban számolunk be fogási eredményeikről. A 2024. évi fogásokban 2,6 tonna elvitelt adó sügér egy 50 kilogrammos növekedéssel szinte pontosan megismételte előző évi eredményét (2023: 2,6 tonna, 2024/23: +2%; 2022: 2,6 tonna, 2023/22: +0,2%; 2021: 1,9 tonna, 2022/21: +36,1%) A faj fogását közel 50%-ban továbbra is a Balaton adja. Ezt követi az angolna 2,3 tonnaelvitellel (2023: 2,5 tonna, 2024/23: -8,6%; 2022: 2,3 tonna, 2023/22: +8,6%; 2021: 2,0 tonna, 2022/21: +13,7%), nem meglepő módon szinte teljes egészben a Balatonból kikerülve. Mivel egyre több helyen élvez helyi védettséget a compó, ezért egyre inkább számolnunk kell elvitelének további csökkenésével, amely 2024-ben 1,8 tonnát tett ki (2023: 2 tonna, 2024/23: -14,6%; 2022: 2,3 tonna, 2023/22: -13%; 2021: 2,2 tonna, 2022/21: +2,3%). Jelentős aggodalomra adhat okot viszont a garda (2023: 1,3 tonna, 2024/23: -55,6%; 2022: 2,5, 2023/22: -48%; 2021: 2,2 tonna, 2022/21: +11,5%) fogásának drasztikus csökkenése, mert 2024-ben már csak 0,6 tonna került a fogási naplókba e fajból. Abba belegondolni sem merek, hogy mi történik, ha ez a tendencia folytatódik. Mindezek ismeretében úgy gondolom már nem csak gondolati szinten kell kezelni ennek az egykor balatoni zászlóshajó fajnak mesterséges állománypótlását.
A lista legvégén szokás szerint az időszakos (főleg október-decemberi) jelleggel horgászható, továbbra is periférián lévő menyhal0,35 tonnás fogása mellett (2023: 0,3 tonna, 2024/23: +19,8%; 2022: 0,5 tonna, 2023/22: -41,4%; 2021: 0,8 tonna, 2022/21: -38,2%) a horgászat tekintetében szintén margóra szorítkozó sebes pisztráng és annak fogása (0,1 tonna) szerepel. A speciális sport- és gasztroélményt nyújtó menyhal esetében örvendetes, hogy előnevelt állományának telepítése továbbra is népszerű, így növekszik a remény az állományának stabilizálására. A „vadvízi” pisztrángfogás Magyarországon élőhelyi alkalmassági oldalról periférikus és sajnos az is marad a jövőben is.
A kedves olvasó már megszokhatta, hogy ezeken a hasábokon adunk tájékoztatást két ma már nem fogható státuszban lévő halfajról is. A MOHOSZ feltett szándéka továbbra is, hogy a kecsege egy szigorú elviteli korlátozás mellett (2 db/fő/év) újra fogható legyen. Ennek érdekében tovább folytatja külön célprogrammal támogatott visszatelepítését. Immár negyedik ütemben szintén 10 millió forintos keretösszeggel került kiírásra a telepítést és jelölést támogató pályázat, így 2024-es jogcímen 4200 kilogramm kétnyaras kecsege került 2025. év tavaszán kihelyezésre a Duna és a Tisza, valamint a Körösök különböző szakaszain. A széles kárász sajnos egyre inkább a védettségi státuszért kiáltana (ha tudna), mert reálisan már nagyon kevés esély maradt állományának fennmaradására. Telepítései inkább képletesnek, semmint eredményesnek mondhatók, ráadásul a tiszta genetikai állomány szinte már csak álom a még megmaradt példányok esetében is.
A horgászversenyek szelekciós fogása 2020-tól gyűjtött adat és a gyakorlati tapasztalatok alapján itt is jóval nagyobb a halkivétel, mint a hivatalosan lejelentett mennyiség, bár a horgászversenyeken fogott inváziós halfajok esetében a jogszabály megengedő, így azok a verseny végén visszahelyezhetők a vízbe. A 2024. évi adatok alapján a horgászsport „járulékos hasznaként” 3173 kg inváziós halfaj (ebből 35 kg busa, 1433 kg törpeharcsa, valamint 1705 kg ezüstkárász) került ki a vizeinkből. Ezúton kérek minden hivatalos versenyszervezőt és horgászversenyt lebonyolító horgászszervezetet, hogy vegyék a fáradtságot és a verseny végén az összegyűjtött inváziós halfajok elszállításáról is gondoskodjanak, hiszen ez a közös érdekünk.
Folytassuk az egyéb halkivételi módokkal. A 2024-ban nyilvántartott 910 fő (2023: 884, 2022: 978, 2021: 992) rekreációs halász (a rekreációs halászat a hagyományok okán, egyes nagyobb dunai és tiszai vízterületeken, valamint a Körösök vidékén korlátozottan megtartott egyéni szabadidős tevékenység) kimutatott 38,9 tonna fogása jelentős csökkenést mutatott (2023: 53,9 tonna, 2024/23: -27,8%; 2022: 53,3 tonna, 2023/22: +0,9%; 2021: 44,9 tonna, 2022/21: +18,7%). Ám az egy főre jutó halelvitel (az általános kg/fő/év számítással) fajlagosan még mindig mintegy 5,1-szerese egy horgász átlagos éves fogásának. A rekreációs halászok főképpen a jelentősebb vízfolyásokon tevékenykednek, így az ezeken a vizeken tapasztalt hektikus vízjárás valószínűleg nem kedvezett a tevékenység űzőinek. A fogásokat tovább elemezve elmondható, hogy az átlagos horgászfogásokkal ellentétben itt a ponty aránya továbbra sem annyira hangsúlyos, mindösszesen 19,5 % (2023: 26%, 2022: 16%, 2021: 12%, 2020, „a nagy pontytelepítés éve”: 37%), a keszegfélékkel majdnem „grammra” megegyezően (19,5%), Érdekesen lehet a jövőre tekintve viszont a busa fogás, amely a tavalyi évhez viszonyítva 5%-kal emelkedett (21,5%) és akár úgy tűnhet, hogy e faj már az engedélyezett kisszerszámos eszközökkel is könnyen zsákmányul ejthető. Ezen kívül a harcsa 10%-os, egyébként újra emelkedő aránya (2023: 7%, 2022: 12%, 2021: 16%, 2020: 15%) számottevő még.
Az ökológiai célú, szelektív halászat 2024. évi eredménye egy jelentősebb növekedéssel 223,1 tonnát tett ki (2023: 187,2 tonna, 2024/23: +19,2%; 2022: 223,6 tonna, 2023/2022: -16,3%; 2021: 180,7 tonna, 2022/2021: +23,7%). A növekedés a 171,7 tonnára emelkedő fogás okán a törpeharcsának volt elsősorban köszönhető (2023: 144,6 tonna, 2022: 182,3 tonna, 2021: 141,7 tonna), a második helyen szereplő busa jellemzően csak a Tisza-tavon és egy-egy csongrád-csanád vármegyei holtágon került gyérítésre összesen 27,6 tonnával, mely eredmény mintegy 7%-kal volt magasabb az előző évhez képest. Feljegyezhettünk még egy 10,3 tonnás, ezüstkárász és egyéb idegenhonos halfajok gyűjtőfogalom alá tartozó halászfogást is. A Balatonon varsák telepítésével tovább folytatódott az angolna szelekció, így 2024-ben újabb 9 tonnával könnyítették meg a tavat. A busák horgászfogásának ismertetésekor már említettük, de itt is megerősítjük, hogy ökológiai oldalról nézve jelentős teljesítménynövelés szükséges a jövőben. Ennek érdekében meg kell teremteni a tevékenység tartós finanszírozását is, mivel – és ezt érdemes mindig megemlíteni – ezen közfeladatot címkézett forrás nélkül vette át a MOHOSZ.
A rögzített fogások, nyilvántartott egyéb halkivételek alapján tehát a hazai, halgazdálkodási vízterületként nyilvántartott természetes vizeinkből a 2024. évben 4879 tonna hal került ki (2023: 4729,4 tonna 2024/23: +3%; 2022: 4756,2, 2023/22: -0,6%; 2022/21: -1,6%; 2021: 4832,8 tonna), ebből az állami horgászjegyes fogás 94,4% (2023: 95%, 2022: 94,0%, 2021: 95,1%), a turista állami jegyes horgászfogás 0,2% (2023: 0,2%, 2022: 0,2%, 2021: 0,2% 2020: 0,2%), a magánszemélyek rekreációs halászfogása 0,8% (2023: 1,1%, 2022: 1,1%, 2021: 0,9%), az ökológiai célú, szelektív halászat eredménye 4,6% (2023: 5,1%, 2022: 4,7%, 2021: 3,7%). Bejelentett továbbnevelési célú halkivétel nem volt.
„Aratás után vissza a vetéshez”, így jöjjenek a mindenkori fogásokat is jelentős részben megalapozó telepítési adatok. A fentebb bemutatott elviteli mennyiséggel szemben 4071 tonnás telepítésről (2023: 5444 tonna, 2024/23: -25,2%; 2022: 4149 tonna, 2023/22: +31,2%; 2021: 4749 tonna, 2022/21: -13,5%) lehet beszámolni, ami 516 (2023: 480, 2022: 449, 2021: 506) horgászszervezet 1007 (2023: 983, 2022: 893, 2021: 954) vízterületéről érkezett bejelentéseken alapult. A tavalyi év részletes telepítési tényadatait a MOHOSZ OHSZK-hoz érkezett előzetes és realizációs bejelentések mellett a NÉBIH online bejelentő rendszerébe jogszabály szerint jelentett telepítések adataival is egyeztetni tudtuk. A telepített halmennyiség visszaesése „borítékolható” volt, mivel a 2022-es aszályhelyzet miatti telepítési kompenzáció 2023-ban történt meg, így 2024-ben már nem indokolta és nem is írta elő semmi a többlettelepítéseket. A halárak ugyanakkor nem emelkedtek, sőt a ponty esetében némiképpen csökkentek, így adva magyarázatot arra, hogy a telepített halállományok értéke összességében „csak” 6,7 milliárd forint (2023: 9,2 milliárd, 2024/23: -27,17%; 2022: 6,2 milliárd forint, 2023/22: +48,3%; 2021: 4,8 milliárd forint, 2022/21: +29,2%), mely összeg tartalmazza – főként ragadozó halfajok esetén – az előnevelt korosztályú, darabszámos telepítéseket is. A hozzávetőlegesen 1300 tonnás telepítési volumen csökkenés a telepített fajok arányában érzékelhető eltolódást nem okozott, így a ponty állandósulni látszó kihelyezési százaléka mellett a többi faj hozzájárulásának aránya sem változott számottevően. Hosszútávon viszont bizakodásra ad okot, hogy tovább növekszik a telepítések bejelentésének átláthatósága. A tavalyelőtti adatokhoz képest újabb 36 szervezettel több küldött állománypótlásra vonatkozó jelentést. Továbbra is tartom magam ahhoz a korábbi megállapításhoz, hogy a legnagyobb vízhasznosítók bejelentési fegyelme a legpontosabb, illetve a számok alapján egyre több horgászszervezet egyre több vízre jelent telepítést a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően, ezért az országos, halmozott adatpontosságot már közel 90%-ra becsülöm.
A telepítésekből továbbra is 90% (2023: 90%, 2022: 90%, 2021: 91%) a ponty, kihelyezett mennyisége pedig 3657 tonna (2023: 4920 tonna, 2024/23: -25,7%; 2022: 3743 tonna, 2023/22: +31,5%; 2021: 4328 tonna, 2022/21: -13,5%). A 2024. év pontytelepítési irányszámai visszaálltak a 2022. év szintjére, amely a már említett aszályvészhelyzeti intézkedés miatt eleve egy lecsökkentett mennyiség volt. Ez az alacsonyabb kihelyezett mennyiség önmagában nem akkora probléma, az viszont ismét bebizonyosodott, hogy a hazai horgászat pontycentrikussága nem tud elmozdulni a 90% telepítési összmennyiségről. Beszédes számadat, hogy az összes telepítés változása szinte pontosan leköveti a ponty telepítés változásának %-os értékét. Továbbra is elgondolkodtató a ragadozók és keszegfélék telepítésének alacsonyabb hajlandósága. Ebből arra lehet következtetni, hogy a halgazdálkodásra jogosultak a biztosra mennek és nem mernek vagy nem akarnak kockáztatni a bevált halgazdálkodási koncepción, illetve az erősen elpontyosodott vizekben a zömében előnevelt ragadozó halfajok egyszerűen kedvezőtlen feltételek között találják magukat a táplálékbázis szempontjából, és így nincs pozitív visszajelzése további telepítéseik létjogosultságának. Ismételten kérnék tehát minden felelősen gondolkodó halgazdálkodót, hogy vizsgálja meg a ponty telepítésének alternatív lehetőségeit (pl. keszegfélék, compó), illetve a ragadozó fajok nagyobb mértékű kihelyezését.
Folytatva a sort a telepített mennyiség szerinti sorrendben, 2024-ben 233 tonna keszeg (2023: 290 tonna 2024/23: - 19,7%; 2022: 235 tonna, 2023/22: +23,4%, 2021: 250 tonna, 2022/21: -5,9%) 63 tonna süllő (2023: 104 tonna, 2024/23: -39,8%; 2022: 38 tonna, 2023/22: +174%; 2021: 47 tonna, 2022/21: -18%), 32,5 tonna amur (2023: 29,7 tonna, 2024/23: +9,1%; 2022: 31,8 tonna, 2023/22: -6,5%; 2021: 32,4 tonna, 2022/21: -1,8%), 29 tonna csuka (2023: 37,6 tonna, 2024/23: -22,7%; 2022: 43 tonna, 2023/22: -12,1%; 2021: 30,7 tonna 2022/21: +39,7%), 28 tonna harcsa (2023: 31,2 tonna, 2024/23: -11,1%; 2022: 30,3 tonna, 2023/2022: +2,9%; 2021: 30,6 tonna, 2022/2021: -1,0%), 11,1 tonna compó (2023: 11,1 tonna, 2024/23: -13,4%; 2022: 9,2 tonna, 2023/22: +20,6%; 2021: 10,9 tonna, 2022/21: -15,4%) 6,3 tonna kecsege (2023: 7,2 tonna, 2024/23: -12,8%; 2022: 8,1 tonna, 2023/2022: -11,3%; 2021: 7,5 tonna, 2022/2021: +8,7%), valamint összesen 13 tonna mennyiségben balin, sebes pisztráng, kősüllő, márna, menyhal, valamint az ezen telepítésekhez engedéllyel bíró zárt vizekbe egyéb idegenhonos halfajok (lénai tok, afrikai harcsa, szivárványos pisztráng) is telepítésre kerültek a horgászszervezetek által. Ahogyan a telepítések összegzésénél említettem, az állománypótlás csökkenésének fő oka a halgazdálkodási tervekben foglalt mennyiségek kompenzációja utáni normalizálódás volt. Mivel az arányok nem változtak a ponty és az egyéb telepített fajok között, így törvényszerű, hogy a többi faj kihelyezése is követte a negatív irányú változásokat. Némileg növekedett az amur telepítése (+9,1%), de ezt inkább a rendszer fehéredésének tudom be, azaz a jogszerű állománypótláshoz már egyre többen kérik a halgazdálkodási hatóság hozzájárulását. Érdekes módon a még sajnos kuriózumnak számító kősüllő, menyhal, márna hármas telepítési számai is jelentős növekedést mutattak, azonban így is elhanyagolhatóak a teljes képet nézve (összesen 2 tonna). A tavalyi évi telepítési volument 5000 tonna körül vagy kissé az alá vártam. A számok ismeretében be kell valljam, túl optimista voltam. Az idei évben a MOHOSZ és a MAHAL közös megegyezéssel kialakított halárai közül a pontyé jelentősen alacsonyabb lett (1200 Ft/kg) és ha ehhez hozzávesszük a MOHOSZ tavaszi időszakban „horgászvizek tavaszi akciós pontytelepítése” címen megvalósult pályázatát – ahol a hasznosítók 999,- Ft önrész megfizetésével jutottak horogérett pontyhoz -, akkor abban szinte biztos vagyok, hogy optimális időjárás esetén több hal kerül a vizekbe 2025-ben, mint 2024-ben. Abban viszont már csak reménykedni tudok, hogy a ponty árának ilyen mértékű apadása miatt „horgászszervezeti zsebekben” maradt forintokat keszegfélékre, ragadozókra vagy éppen az örvendetesen javuló kihelyezési számokat produkáló kuriózum halfajok beszerzésére fordítja majd a halgazdálkodó. Félelem és kíváncsiság keveredik bennem a tárgyban, hogy a jelenlegi aszályhelyzetre még rátelepedő, megjósolt forró nyárból mi fog megvalósulni, mert ha nem lesz elegendő csapadék, akkor még körvonalakban is megjósolhatatlan, hogy jövőre ezeket a sorokat milyen tartalommal lehet majd megtölteni.
A legnagyobb állóvizeinkről
A magyar horgászat zászlóshajója, a 63 102 ha területű Balaton összes rögzített fogása 2024-ben 633 tonna (2023: 701 tonna, a változás -9,8%; 2022: 559 tonna, +25,4%; 2021: 571 tonna -2,1%); ebből a pontyfogás 376 tonna (2023: 457 tonna, a változás -18%; 2022: 355 tonna, +29%; 2021: 358 tonna, -1,0%), amely így a teljes itteni halfogás 59,4%-át teszi ki (2023: 65,1%, 2022: 63,4%, 2021: 63%, 2020: 65%). A 17,3%-os részarányt jelentő, döntően keszegféléket tartalmazó gyűjtőkategória kimutatott fogása 109,5 tonna (2023: 103,5 tonna, a változás +7%; 2022: 79 tonna, +31%; 2021: 81 tonna, -2,5%), majd 8,9%-kos részesedéssel és 56,5 tonnával a süllő (itt inkább fogas) következik (2023: 62,2 tonna, a változás -9%; 2022: 58,1 tonna, +7%; 2021: 57,8 tonna,+0,6%). A sorban kiemelkedő felfutást (+44%) mutatva 29,3 tonnával a harcsa, majd az ezüstkárász (együtt az idegenhonos halfajok gyűjtőkategóriájával) következik 27 tonna eredménnyel. A balin fogása is tovább erősödött (13 tonna), ahogyan a csuka itt is kiugró évet produkált (7,5 tonna). Nőtt a fogása a kősüllőnek (1,6 tonna), a már-már balatoni specialistának számító sügérnek(1,2 tonna), illetve a compónak is (0,9 tonna). A garda fogása viszont aggasztóan visszaesett, 0,25 tonnás eredménye egyre sürgeti az állományhanyatlás okainak feltárását és a beavatkozás lehetőségeinek kidolgozását. A megelőző évhez képest viszont csökkent a kifogott törpeharcsa és a busa rögzített mennyisége, így hiszem, hogy a negatív kampányokkal szemben a tények is beszédes dolgok lehetnek. Értékelhető angolnafogás viszont az egész országban csak itt történik. A talán kevésbé kedvező, de állományszerkezet-változási oldalról inkább pozitív év tapasztalatait le kell szűrni, de a Balaton vezető pozícióját semmi sem veszélyezteti.
Második az 1766 ha területű Ráckevei-Soroksári Duna-ág, 180 tonna elviteli fogással (2023: 145 tonna, a változás +24%; 2022: 143 tonna, +1%; 2021: 138 tonna, +3,4%). A ponty 79%-os fogási arányával teljesen „uralja” a mezőnyt, 142 tonna fogása (2023: 100,2 tonna, a változás +42%; 2022: 111 tonna, -10%; 2021: 112 tonna, -0,6%) előrevetítette, hogy a többi halfajból kevesebb került a fogási naplókban rögzítésre. A keszegfélék elvitele 15%-kal csökkent ugyan, de 16,5 tonnával (2023: 19,5 tonna, a változás -15%; 2022: 8,5 tonna, +129,5%; 2021: 7,1 tonna, +19,0%) még így is a második legnépszerűbb volt a fogásuk a horgászok körében. Az előző évhez hasonlóan, igaz némileg kevesebb fogást produkálva 6,8 tonnával a harcsa, valamint 3,8 tonnás fogásával a süllőkövetkezik. A csuka 2,5 tonnája itt nem hozott érdemi változást. 2024-ben a csökkenő tendencia ellenére is a balin és az amur(egyaránt 1,8 tonna) elvitele tarthat még nagyobb érdeklődésre számot. Érdemes megjegyezni, hogy bár nem számottevő a kősüllőfogása, de a ponty melletti 43%-os elviteli növekménye figyelemre méltó. Pozitívumként kell elkönyvelni, hogy az idegenhonos inváziós halfajok (ezüstkárász, busák, törpeharcsa fajok) fogása csökkent.
A Tisza-tó – most már hivatalosan is 10400 ha vízterületével – a második legnagyobb állóvizünk, amely 160 tonna összes fogással (2023: 143 tonna, a változás +12%; 2022: 176 tonna, -19%; 2021: 172 tonna, +2,2%) a 2023. évi mélypont után kezd visszakapaszkodni oda, ahová egyébként nagysága és halállománya is minimum predesztinálná. A pontyfogás 59,7 tonnája némi növekedést mutat (2023: 56,2 tonna, a változás +6%; 2022: 75,8 tonna, -26%; 2021: 78,4 tonna, -3,2%) és ez az összes fogásból itt mindössze 37,3%-os részarányt (2023: 39,4%, 2022: 43%, 2021: 45%, 2020: 53%) jelent. Jelentősen megugrott a harcsa fogása, ami 44%-os növekményével 24,8 tonnás (2023: 17,2 tonna, változás +44%, 2022: 34 tonna, -50%; 2021: 33,9 tonna, 0%) összfogásával megelőzve a keszegféléket a második helyre lépett elő az elviteli listán, ami még azért is érdekes, mert a kiemelt vizek közül (a folyókat is beleértve) a Tisza-tavon szerepel a legnagyobb arányban az összes fogást tekintve (15,5%). A 23,5 tonnás keszegfogás (2023: 25 tonna, változás -5%; 2022: 14 tonna, +76,4%; 2021: 15 tonna, -1,5%) volumenében némiképpen csökkent, de 2022-es mélypontot követően a mennyisége stabilizálódni látszódik 20 tonna fölött. Az ezüstkárász fogás (és az egyéb idegenhonos halfajok) nagyjából stagnált (23,5 tonna), az idegenhonos inváziós halfajok közül a busa (1,5 tonna) és a törpeharcsák (1,5 tonna) elviteléből messzemenő következtetéseket nem lehet levonni tekintve, hogy mindkét faj ökológiai szelektív halászata eredményesen folyik a vízterületen. Pozitív irányú megdöbbenésemet okozta a csukafogás majdnem kétszeresére történő emelkedése (11,5 tonna), melyre nem találok ésszerű magyarázatot, bár az antivilágban a Tisza-tó mindig legendás csukás vízként volt elkönyvelve, reménykedjünk abban, hogy újra visszatérnek ide e nemes ragadozók. A süllő zsákmány (10,5 tonna) szintén növekedett, a ragadozók közül a balin fogási eredménye némileg javult (2,4 tonna), a kősüllő viszont közel megduplázta elvitelét (0,9 tonna). Mint az ismeretes 2025-ben már a MOHOSZ felel a Tisza-tó halgazdálkodásáért, és egy merőben új horgászturisztikai központú szemlélettel irányított jövőképet kínálva őszintén bízom abban, hogy a Tisza-tó mind a szabadidő minőségi eltöltésében, mind pedig a fogásbiztonság tekintetében feljebb fog lépni a rangsorban.
A képletesen és néha a szó szoros értelmében is az életéért küzdő Velencei-tó (2283 ha) fogási eredményeit még mindig összeszorult gyomorral böngészhetjük. Némi bizakodásra adhat okot, az előző évihez viszonyított magasabb 21,3 tonna fogás (2023: 16,8 tonna, változás 27%; 2022: 16,8 tonna, 0%; 2021: 19,5 tonna, -14,3%) még akkor is, ha tudom ez leginkább az erőn felüli halasításnak köszönhető, semmint a természetes szaporulatnak. Ebből 19,5 tonna a ponty (2023: 13,7 tonna, változás 43%; 2022: 14,5 tonna, -6%; 2021: 16 tonna, -9,8%) az összes fogás 92%-a (2023: 82%, 2022: 87%, 2021: 82%, 2020: 81%). 2023-hoz hasonlóan ezen kívül csak az ezüstkárász (0,9 tonna) és a keszegfélék (0,7 tonna) fogása volt értékelhető. Nem látom továbbra sem mikor következhet be az áttörés egy diverzebb halállomány irányában. Az egyre melegebb nyarak, a vízutánpótlás megoldatlansága miatt minden év legfőbb célja a túlélés, és reménykedés egy szebb jövőben.
A legnagyobb folyóvizeinkről
Második legnagyobb folyónk a Tisza, amely változatos élőhelyet biztosít továbbra is halfajaink legtöbbjének, idén is kegyes volt a horgászokhoz, és 343,5 tonna elviteli fogása (2023: 321,5 tonna, változás +6,8%; 2022: 336 tonna, -4,5%; 2021: 329 tonna, +2,3%) még 6,8%-kal magasabb volt a megelőző évinél. A közel 168 tonna ponty elvitele (2023: 159 tonna, változás +5,6%; 2022: 169 tonna, -6%; 2021: 176 tonna) már-már a legszebb éveket idézi. A horgászat főbb célhalainak fogása is örvendetesen emelkedett. Kivétel a keszegfélék, amelyek fogása 2024-ben az erőteljes felívelés után egy kicsit visszaesett ugyan, de ezzel együtt 37,5 tonnás összfogásuk még mindig elegendő a második helyre. A Tisza a harcsa tekintetében elég erős évet produkált, mert a 35,3 tonnás fogása, mintegy 15,2% haladta meg az előző évit (2023: 30,5 tonna, változás +15,2%; 2022: 48 tonna, -37%; 2021: 31 tonna,+56,1%). Még nagyobb volumenben nőtt a süllő fogása, ami 17,2 tonnával 24,8%-ot tett rá az előző évi teljesítményére. Nem lehet elmenni szó nélkül a csuka mellett. 65,8%-os fogási növekményt produkálva 7,9 tonnával nagyon erős évet zárt, pedig tavaly még az agonizálás jeleit mutatta. A balin szintén jól muzsikált, 5,8 tonna fogása, mintegy 37%-ot emelt a 2023. évi teljesítményén. A kősüllő is megérdemli a kalaplengetést, 4 tonnás elviteli mennyisége 2,5-szerese az előző évi zsákmánynak. folyókon egyre nagyobb ökológiai problémát jelentő busa horgászata az elmúlt években a Tiszán is felfutóban volt, érdekes módon azonban horoggal történő kifogásuk 10%-kal csökkent, és 18,5 tonnára „apadt”.
A folyóink közül 2024-ben a Duna folyam a várakozásoknak megfelelően, magabiztosan hozta a második helyet ezen a szűk ranglistán. 292 tonnát kitevő fogása azonban az előző évihez képest 5%-kal csökkent (2023: 307 tonna, változás -5%; 2022: 264 tonna, +16,6%; 2021: 224 tonna, -15%). A ponty 108 tonnája csupán 37%-ban részesült a fogásokból (2023: 83 tonna, változás +31,5%; 2022: 96 tonna, -13,7%; 2021: 86 tonna, +11,6%), ami nem meglepő, hiszen a ponty nem tipikusan dunai tömeg-halfaj, de mindenképpen figyelemre méltó, hogy egyharmaddal nőtt az elvitelük. A keszegfélék fogása az előző évihez képest 31,4%-kal csökkent, ami 50,8 tonna elvitt mennyiséget jelentett. Mindenesetre az elég beszédes, hogy szinte azonos mértékű a keszegfélék fogásának %-os csökkenése, mint amennyi a ponty %-os növekménye. Őshonos ragadozóink közül a harcsa (21 tonna) és a süllő(20,5 tonna) szinte egyforma elviteli mennyisége annyiban különbözött, hogy míg a süllő tudta tartani a tavalyi kifogott volumenét - sőt 6%-kal nőtt -, addig a harcsáé 18%-kal csökkent. Egyharmadára csökkent viszont a márna fogása (11,4 tonna), ami azt jelentette, hogy az előző évi kiemelkedő eredményének oka ismételten kérdőjeleket vet fel bennem. Nem tudott tartósan 10 tonna közelében maradni a balin (8,2 tonna) elvitt mennyisége, viszont a csuka általános meglepetésemre majdnem megkétszerezte a fogását, jelezve itt is, hogy nem kell még temetni, 10,1 tonnás rögzített mennyisége üde színfolt. Tekintélyes a kifogott busamennyisége is, a zsákmányuk hozzávetőlegesen 26%-kal nőtt, és 39,9 tonnát tett ki. Nem volt túl népszerű az ezüstkárász és a vele együtt tárgyalt egyéb idegenhonos halfajok elvitele, 36%-kos csökkenésük a fogási naplókban összességében 9 tonnát eredményezett.
A példás halgazdálkodás tovább kamatozik a Körösök vidékén (Dél-kelet Magyarország horgászati szempontból mértékadó vízfolyásait, a Fekete-, Fehér-, Sebes-, Kettős- és Hármas-Köröst a Körösök megnevezéssel vettük górcső alá), és a 2023. évi általam biztatónak nevezett adatok 2024-ben tovább javultak, bizonyítva, hogy a hosszú távra tervezett szisztematikus építő munka meghozza a gyümölcsét. Az egyébként rendkívül változatos horgászélményeket kínáló vidék 122,25 tonna összfogása 11%-kal fejelt rá az előző évire (2023: 110 tonna, változás +11,1%; 2022: 95 tonna, +16%; 2021: 113 tonna, -15,6%). A kifogott 61,7 tonna ponty 17,8%-kal nőtt (2023: 52,3 tonna, változás +17,8%; 2022: 53 tonna, változás -1%; 2021: 68 tonna, -21,9%), a fogási arányában így már picivel 50% fölé kúszott. Az őshonos halfajok közül a keszegfélék itt sem úszták meg a csökkenést, az előző évihez képest 4,5%-kal maradt el a fogásuk, ami 11,8 tonna halelvitelt jelentett. Nőtt viszont a harcsa fogása 24,3%-kal (8,8 tonna). A süllőfogás stagnált (5 tonna), a csukafogás azonban 8,6%-kal emelkedett (2,2 tonna). A Körösök „legendás” busaállományából hozzávetőlegesen ugyanannyi került a 2024. év során, mint 2023-ban, de 17,5 tonnás mennyiségük hektárarányosan így is a legnagyobb a kiemelt vízterületeket nézve.
Egyéb vízterületi adatok
A HORINFO szakrendszerben a halgazdálkodási hasznosító horgászszervezetek vízterületeinek összesített fogási adataitovábbra is elérhetők, így azokat le tudják szűrni, majd az adott évi részletes adatok mindenki számára közzétehetők. A megyei, területi tagszövetségek a szervezeti rendszerükbe tartozó tagegyesületek vízterületeinek adatait is elérhetik. A saját szervezet nevében a rendszerbe belépve a képernyő felső részén lévő menüsorból a „Riportok” menüt lenyitva a „Fogás nyilvántartás riport”-ra kattintva a megjelenő felületen az adott – most a 2024. – évet kell kiválasztani és a „Szűrés” gombra kattintva megjelennek a szervezethez tartozó vízterületek részletes, halfajonkénti fogási adatai, melyek a „szűrt adatok exportja” gombra kattintással Excel táblázatként is letölthetők. Amennyiben a fenti menüpont nem jelenik meg, az ehhez szükséges jogosultság beállítása az adott horgászszervezet szervezeti felhasználója fenti jogosultsága bejelölésével adható meg. A saját fogási adatok (melyek a horgászszervezet megbízottja által a napló leadása után kerülnek rögzítésre) a személyes profilból a „Jegyek és fogási naplók” – „Fogási naplók” – „2024” – „Fogás megtekintése” útvonalon érhetők el, ahol az adott évben történt halfogással eltöltött, rögzített napi adatszám is megtalálható. Fontos, hogy mindenki győződjön meg arról, hogy a valós fogását és a horgásznapjait rögzítették, mert ez közös horgászérdek!
Új alternatíva a fogások rögzítésére
2024 augusztusában elindult a térítésmentesen letölthető HORGÁSZ applikáció, s ez a lehetőség a digitális horgász okmánytárca mellett megteremtette az alapot a régóta várt és vágyott, okos eszköz segítségével kitölthető e-fogási napló bevezetésére is. Ez utóbbi fejlesztés 2025. február 1-jétől állt a horgászok szolgálatába, és e sorok írásakor már több, mint 10.000 horgász élvezheti az e-napló használatának gyakorlati előnyeit. Az első és legfontosabb, hogy nem lehet elhagyni, mindig rendelkezésre áll (a mobileszköz cseréje, elhagyása esetén elegendő az új eszközre feltelepíteni a HORGÁSZ applikációt, és az adatok újra elérhetővé válnak), vezetéséhez tollra nincs szükség.
Az e-napló esetében az év végi összesítési és leadási feladatok elmulasztása sem okoz problémát, hiszen az applikáció február első napján automatikusan összesíti az adatokat, majd lezárja (leadja) a horgász naplóját. További nagy előnye az e-naplónak, hogy a horgász idény közben is informálódhat az általa kifogott halak faj és fajcsoport szerinti mennyiségéről, így naprakész információi lesznek arról, hogy a helyi horgászrend szerint meghatározott elviteli kvótából mennyit meríthet még ki. Fontos szempont még a környezettudatosság, hiszen így mentesülünk jelentős számú papíralapú napló legyártásától. Az elektronikus napló igénylés ezért is díjmentes.
Nagyon lényeges még, hogy az e-naplóba rögzített adatokból a halgazdálkodó is többrétű információhoz juthat, a „real time” halfogások megjelenítése mellett immár célzottan láthatja, hogy pontosan hány horgásznapot töltöttek a vízterületén, mikor és hol érdemes telepíteni vagy éppen ellenőrizni. Az e-napló tehát számos olyan előnnyel rendelkezik, amely minden horgász számára könnyebbé és egyszerűbbé teszi a fogási napló kitöltését, de segíthet a horgászvíz halállományának célzott fejlesztésében is.
Gyakorló horgászvíz-kezelőként én is jól tudom, hogy a klímaváltozás hatásaival a 21. században már nem számolni kell, hanem sajnos meg kell tanulni együtt élni vele. A teljes kiszámíthatatlanságra nem lehet felkészülni, azonban már rendelkezésünkre állnak olyan rendszerek, amelyek valós idejű adatokat szolgáltatnak a hasznosítónak. Ha ezeket az adatokat helyesen értelmezi a halgazdálkodó és időben leszűri a megfelelő következtetéseket, akkor a nagyobb baj sokszor megelőzhető, viszont az adatokból levont tanulságok gyakorlatba történő beültetése már egy teljesen új szemlélettel és tudás-háttérrel rendelkező menedzsmentet igényel. Ezért a jövőben időszerű lesz az ágazat szereplőinek ilyen irányú képzését célzó oktatás kidolgozása is, melynek eredményként talán majd meg lehet határozni, hogy hogyan óvjuk és építsük tovább a hazai halállományt. Ez azért fontos, mert továbbra is közös érdek, stratégiai cél a természetes vizeink nemzeti kincseinek számító őshonos halállományok védelme és fejlesztése.
A fogási és az elviteli fogáshoz kapcsolt gasztronómiai élmények biztosítása közérdek, a természetben eltöltött szabadidős- és sporttevékenység, rekreáció talán legjelentősebb eredménye a testi-lelki feltöltődés, kapcsoltan az egészségnyereség. Mindeközben természetesen azt is szem előtt kell tartani, hogy az elmúlt 10 évben közösen elért egyéb eredményeink se vesszenek kárba, így a fenntarthatóság fókuszba állításával törekedni kell a horgászati célú halgazdálkodás általános színvonalának megőrzésére és annak lehetőség szerinti emelésére is.
Készítette: Dr. Dérer István, MOHOSZ OHSZK főigazgató
Közreműködő munkatársak: Székely Tibor, Zellei Ágnes
Mellékletek:
A 2024. évi horgászfogások (állami és turista állami horgászjegyes összes, fogási naplóban rögzített fogás) és azok arányai (%) az éves összes fogáshoz, valamint változásaik (%) a 2023. évi fogásokhoz viszonyítva
A 2024. évi horgászati célú haltelepítések (kg) és azok arányai (%) az éves összes telepítéshez viszonyítva
HORGÁSZ HALELVITELI ÉS TELEPÍTÉSI STATISZTIKA 2020/2021/2022/2023/2024
