Idén márciusban, kísérleti jelleggel, közel 60 süllőfészek kihelyezésére került sor a tavon, összesen 6 helyszínen – a Lángi-tisztás két pontján, a 2-es kotráson, a Dinnyési kikötő kis öblében, a Német-tisztáson és a Rigyán. A süllőfészkek anyaga és kialakítása többféle volt a rendelkezésre álló természetes anyagoktól kezdve a klasszikus műfüves fészkekig.

A kihelyezés időpontját – a tapasztalatok alapján – sikerült jól időzíteni, az első süllőívások nyomai néhány nappal később már látszódtak. Süllőikrával megközelítőleg április közepéig találkoztunk, ezt követően leginkább bodorka és durbincs ívási jelei mutatkoztak az ívási szubsztráton. 

A későbbi időszakban már egyre kevesebb új ikrával találkoztunk, melyben részben szerepet játszott az elnyúlóan, május végéig tartó hideg-hűvös időjárás is, amely környezetben az íváshoz szükséges feltételek nem teljesültek, így a többi keszegfaj ívása elmaradt, vagy jóval későbbre tolódott.

A fészekvizsgálatok helyszíniek voltak, azokat nem bolygattuk a szükségesnél jobban, hanem a helyszínen maradtak természetes környezetükben. A süllőhímek aktív jelenléte általában látszódott a fészkeken.

süllőfészek_felnézés_tiszafa_2.jpg

A kísérlet során elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy a különböző helyszíneken elhelyezett, különféle anyagokból készített fészkekre milyen hatékonysággal ívnak rá a halak (nemcsak a süllők), illetve milyen arányban preferálják a különféle anyagokat.

A tapasztalat egyértelműen azt mutatta, hogy a süllők leginkább a műfüves, klasszikus kialakítású fészket preferálták, a tujafélékből, tiszafából készült fészkek csak ritkábban nyerték el a süllők tetszését. Fűzfagyökér és boróka alapanyagból sajnos nem sikerült érdemi mennyiséget beszerezni.

Helyszín tekintetében a hagyományosan bevált szakaszokon – a Lángi-tisztáson, a Rigyán és a Német-tisztáson – volt megfelelő mértékű a süllőívás eredménye.

A tapasztalatok egyértelműen azt mutatják, hogy továbbra is érdemes foglalkozni a témával, így jövőre még több helyszínen és több fészek kihelyezésével folytatjuk a munkát, aminek a hatásfokát kedvező esetben már a halbölcsők üzembe helyezése is növeli tudja 2022-ben. Bízunk benne, hogy az ikrákból kikelő lárvák minél nagyobb számban megtalálják az életben maradásukhoz szükséges létfeltételeiket és hozzájárulnak a tó süllőállományának gyarapodásához.